"Mielőtt megítélnél egy embert, járj a mokaszinjában három holdon át!" – az indián bölcsesség sűrűn eszembe jut. Gyakran találkozom olyan emberekkel, akiknek szűken mérte sorsuk az anyagi lehetőségeket. Ha nem is tudom felpróbálni azt a bizonyos lábbelit, legalább megkísérlem elképzelni, milyen lehet. Milyen lehet benne a járás most, milyen lehetett tíz éve, húsz éve - milyen lehetett az eddig vezető út abban a cipőben.

Kedves Olvasó, tartson velem e képzeletbeli próbákra!  Nem ígérek varázslatos utazást mesebeli cipellőkben – de csendes elmerengést, könnyes-derűs felismeréseket, ébredő empátiát, fejlődő toleranciát talán igen.

Legalábbis ebben reménykedem.

S ha ez megtörténik, észrevétlenül egy-egy gesztussal, mosollyal ki-ki foltozni, talpalni, sarkalni kezdi az útjába kerülő lyukas dorkókat, kopott csukákat, szebb napokat látott topánkákat. S akkor majd arról írok, hogy az igazi segítség az, ami képessé tesz felismerni a lehetőségeket, és képessé tesz élni velük. A készen kapott megoldások kevés embert sarkallnak alkotó tevékenységre…

Hölgyeim és Uraim, le a cipőkkel!