... rövidebbek a nappalok - fordulunk az őszbe lassacskán. Naposabb, melegebb helyeken, illetve a korábban érő bodzaváltozatok már szüretelhetők.
Nyersen nem érdemes belakni belőle, ha valaki nem akar hasmenést, de lekvárként bátran fogyasztható. Fűszerezve - én fahéjt és kardamomot tettem hozzá - és/vagy savanyúbb gyümölcsökkel keverve pedig kifejezetten különleges lesz. A kis magjai esetleg zavaróak lehetnek, de a bodza elsősorban egészségmegőrzésre készült eddig nálunk (meghűlések ellen, illetve a sötét színének köszönhető immun- és érrendszererősítő hatása miatt minden reggel egy kiskanállal), ezért nem pepecseltem a passzírozással. Akinek pedig lassú az emésztése, főleg ne tegye - a bodzamagocskák javítanak a tempón...
A bodza olyan gyakori és igénytelen növényünk, hogy már elfelejtettük kellőképpen becsülni. Pedig a rómaiak azt tartották, hogy ha valaki kivág egy bodzafát, az istenek úgy megharagszanak rá, hogy három napon belül halállal büntetik. A cseh nép szerint az erdei tündérek lakhelye a bodzabokor, azért olyan jótékony hatású, hogy 99-féle emberi betegségen segít.
Nem válogatós, sokszor olyan helyeken is találkozhatunk vele, ahol nem is biztos, hogy szívesen időzünk. Romos helyeken, trágyadombok tövében vígan él, s ontja gyönyörű, bódító illatú virágait, kettős természetű bogyóit, hiszen nyersen problémás, főzve áldásos hatású.
A feketebodza e kettőssége, ambivalenciája kapcsán legközelebb arra lesz példa - sok történetből szemelgethetnék - hányféle kimenetele lehet az egyértelmű, jól átgondolt stratégiák mentén való, hosszabb távon nyújtott segítségnek is. Mindennapjaink során talán ezzel kell legtöbbet küzdeni: mennyit adjunk, mit, kinek, hogyan - nem lehet tudni, mikor és mitől fordul visszájára a helyzet, és hoz elő eddig rejtett rossz tulajdonságokat, s tesz esetleg kérdésessé évek munkáját egy-egy ember esetében. Vagy hoz várakozáson felüli pozitív fordulatot : )
