A MEGSZOKÁS MAMUSZÁBAN

Szerintem azt a kényelmes, kitaposott, meleg, puha lábbelit mindnyájan jól ismerjük. Az otthonosság, biztonság érzését adja, amire mindnyájunknak szüksége van– vagy van, amikor csak az illúzióját? Ki-ki döntse el maga, mindig kilép-e időben ebből a mamuszból, vagy néha az utcára is ebben megy, hiszen kényelmes -  de ekkor már a nevetségessé válást kockáztatjuk…

Mégis, néha gondolkodás helyett a megszokott mondatokhoz, klisékhez, sztereotípiákhoz nyúlunk egy-egy váratlan, vagy épp fordítva – jól ismertnek vélt helyzet esetén.  Biztos, hogy ilyenkor az előttünk álló valóságra adunk választ, vagy csak arra, amit elképzeltünk? Mert mégiscsak az a kényelmesebb, biztonságosabb, amit már ismerünk.  De a házicipők is elkopnak, előfordulhat egy-egy lyuk is itt-ott – mégis nehezen válunk meg tőlük. Akkor is szívesen időzünk benne, ha már nem tudja betölteni eredeti feladatát. A Megszokás Mamusza könnyen csapdába ejt bennünket melegségével, puhaságával, kényelmességével. Jó megpihenni benne és nehéz megválni tőle: időben másik, megfelelőbb lábbelit keresni. Leharcolt mamuszokban panaszkodunk a világra, ragaszkodunk ahhoz, ami elmúlt, nincs már. Ha nem úgy mennek a dolgok, mint szeretnénk, gyakran valaki vagy valami más a hibás érte.

 Csíkszentmihályi Mihály világszerte elismert pszichológus - egész életében kutatta azt, mitől boldogok az emberek. Sokan csodabogárnak, különcnek tartották, ma az ő nevéhez kötik a pozitív pszichológia irányzatát. Hatvanéves korában ismerték el először a munkáját. Szerinte a legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár a munkánk, vagy sport, egy alkotó tevékenység, kertészkedés, bármi más. Ehhez lehet, hogy több mindent ki kell próbálnunk felnőttként, ha nem találtunk rá gyerekkorunkban. Ha rátalálunk, lesz erő bármi máshoz is.

Azok az emberek, akik időnként kilépnek a kényelmes házicipőjükből - mint Csíkszentmihályi is a maga területén -, már kijárták nekünk a járatlan utakat.  Nekik köszönhetjük az alábbi kipróbált, sőt bevált gyakorlatokat.  Mindegyik jó példa arra, hogy gyakorlatilag pénz nélkül, viszont kellő nyitottsággal, rugalmassággal, odafigyeléssel, emberséggel – és leginkább megoldásra törekvéssel, tenni akarással csodák születhetnek az élet szinte minden területén. Azok szerint, akik kipróbálták, nem a gondjaik, hanem az örömeik, sikerélményeik nőttek.

Mint a pedagógusoknak ebben az iskolában:  http://nol.hu/ajanlo/20120302-a_hejokereszturi_csodaiskola.

Vagy ki hallott már arról, hogy a boldog emberek rendszeresen nyújtózkodnak? http://www.jogasziget.hu/jogarol/aszanak/81-szurja-namaszkar.html.

Megfáradás, kiégés esetén nemcsak a tévé lehet megoldás - milyen jó együtt játszani, nevetni felnőttnek, gyereknek, igazi kikapcsolódás: http://www.kalandokesalmok.hu/home/index.php?page=filecontent&cid=ajanlo/J%E1t%E9kle%EDr%E1sok/Sz%F3fant%E1zia

A már megszokott, megismert mesékben még annál is több csoda van, mint eddig sejtettük, szülőként használhatjuk tudatosabban is: http://www.meseterapia.hu/ , http://www.mesepedagogia.hu/index.php/mi-a-mesepedagogia (az utolsó bekezdésekig érdemes átugrani az elejét! :)

„Főzni” is lehet másképp, olcsón egészségesen: http://gitta-egeszseg.gportal.hu/gindex.php?pg=25874694,  http://gittarawfood.blogspot.hu/2013/02/ceklas-zoldseg-torta.html

S a végére is egy jó ötlet, bár ez biztosan nem volt kis munka: http://www.youtube.com/watch?v=6vT_7AX06UQ

A felsorolás persze bővíthető...