A Pénzköltő Cipellő

Ritkán van használatban… a Pénzköltő Cipellő hó elején kerül elő a cipős polc mélyéről.  Akkor már legalább egy hete, rosszabb esetben 15-20 napja nem hordta senki. Ilyenkor már csak aprópénzből vásárol az ember.

Amikor megérkezik a családi (pótlék), hirtelen leomlanak a szűk korlátok. Az érzés, hogy végre nem kell garasoskodni, felülírja az előrelátást. S ha mégis… - hát eddig is volt valahogy. Valódi luxuscikkek ilyenkor sem kerülnek a bevásárlókosárba, de keksz, rágó, csipsz, jégkrém igen. Csupa olyan dolog, ami egy gyerek szíve vágya, ami neki a jólétet jelenti, pontosabban azt, hogy lehetnek egy kicsit olyanok ők is, mint a többiek. Legalább havonta egyszer.

Ha a Pénzköltő Cipellő soha nem kerülne elő, ha örökké beosztással élne mindenki, soha nem derülne ki, milyen ízű is az a Jó reggelt!-szelet, ami a többiek táskájában mindennap ott lapul, a gyerekek soha nem nyalnának fagyit és nem innának kisdobozos üdítőt.

Lássuk be, egy gyereknek erre is szüksége van. Így is jóval kevesebb jut neki mindenből – ha jut egyáltalán – szüleik legalább hó elején érezhetik, hogy adtak ők is annyit a gyerekeiknek, mint a többi szülő.

Már hallom is a hangokat: keksz nélkül fel lehet nőni, nem a csipsztől lesz boldog egy gyerek. Ezzel persze nem lehet vitatkozni. De a csipsztől is… Meg a szülei mosolyától is. Szülőként mi mindig az eszünkre hallgatunk?  Még soha nem volt a lábunkon a Pénzköltő Cipellő, és sosem vettünk még értelmetlen és randa műanyag kütyüt, csak hogy láthassuk ragyogó arcát?