„Gyere már, kézzel szedi a  csalánt!”

Ilyen egyszerű a népszerűség : ) Immár három fiatalember nézi a cigánytelepen, ahogy egyikük kertjében a kerítés mentén művelem a lehetetlent. A biciklit akarták kölcsönkérni, ez ugyan nem sikerült, de ezek szerint mégsem jöttek hiába… Nem is tudok ellenállni a kísértésnek, felismerve a pillanat adta lehetőséget tovább fokozom a mutatványt: vigyorogva bekapok és elrágok egy levelet Mint egy varázslóra, úgy merednek rám.  Lehet, hogy ezután könnyebb dolga lesz a szemüveges idegen nőnek? (Legközelebb már tegeznek, amire addig képtelenek voltak : )

A malacok otthona
- a szemétrakás azóta eltűnt mögüle : )

Hogy oldjam a nyers csalánevést követő döbbenetet, magyarázkodom: sok vas van benne, meg mindenféle anyagok, amik egészségesen tartják az embert, meg a gyerekét is. „Akkor ez kell a malacoknak!” – játszik kezemre a véletlen, mivel háziurunk már kapja is fel a disznóól mellől a rózsaszín dobozt. Malacportré mellett a felirat: vaspótló táplálékkiegészítő. A szomszéd adta, hogy ilyet vegyen a két süldőnek - nagyon büszkék rájuk, sok pénzt adtak értük. Kicsit aggódunk is, tudják-e majd etetni őket rendesen, s ha nagyobbak lesznek, nem törnek-e ki könnyűszerrel az ajtólapokból összetákolt „ól”- ból. 

Elgondolkodom, vajon a feleségét is meg tudom majd győzni, hogy ne csak a malacok, hanem a gyerek kiegyensúlyozott táplálására is figyeljenek- ez még sokszor diplomások esetében sem egyszerű … A teának szárított csalán megőrölve télen sok nyomelemmel, A- és C-vitaminnal gazdagítja az ételeket (családanyák figyelem: eleinte javasolt titokban használni!!)

                                                                                      

Annyival nem ér kevesebbet, mint amennyivel olcsóbb a táplálék-kiegészítőknél.

Vissza a pusztakézzel gyűjtött csalánhoz: mivel a munkáskesztyű valahogy mindig eltűnik az autóból, környezeti nevelő kollégám gyerekbolondító trükkje nemesül hasznos gyakorlati tudássá - ha elég vizes az ember keze, az égető folyadék felhígul, s nem csíp. Egy vödör víz a varázspálcám. Ebbe teszem a csalánt, ideje beáztatni, nem merek várni vele addig, míg végre eszembe jut végre eltenni egy pár kesztyűt. Ha ilyen melegek lesznek, a jövő héten már elég erős szaga lesz ahhoz, hogy a benne lévő nitrogén hasznosulhasson, s kilocsolva megugrassza a növények fejlődését. Amikor mások pétisót vesznek a boltban, mi csalánt gyűjtünk az árokparton. Csak itt nincs környezetterhelő csomagolás, előállítási és szállítási költség, széndioxid kibocsájtás (csak megkötés!), ÁFA - szóval rövidtávon gondolkodva nemigen éri meg gyűjtögetni. 

A csalán is virágzik már - teának érdemes előtte gyűjteni a levelét, pontosabban én úgy egy arasznyit szoktam letörni a hajtások végéből. Hűvösebb helyeken még szerencsénk lehet. A bodzához hasonlóan javítja a talajt: kivonja a felesleges nitrogént és felhalmozza leveleiben, szárában. Így tudja nagyon egyszerűen és olcsón azt, amit a nitrogénműtrágyák. Csoportosan nő, egymást védik, segítik a növénykék – s ezen a téren segíti az embert is. A csalánból készült esszencia a versengésből adódó konfliktusokat oldja, segíthet egy családnak vagy más közösség tagjainak összetartóvá, elfogadóvá, befogadóvá válni.

Érdemes nézegetni ezt a képet. 

Csak meg kell ismerni, s megtudjuk, hogyan szelídíthető. Ha jól figyelünk rá, megértjük, mire tanít bennünket úton-útfélen ez a messziről elkerült növény.

Ha legközelebb megcsíp a csalán, talán eszünkbe jut.