Még mindig díszlik  a bodzavirág

…  s megérkezett a valódi vihar is gyönyörű, sok-sok esővel! Itt az Alföldön már hosszú évek óta nem láttunk napokig tartó esőzést. A homok gyorsan elnyeli, s van helye a talajban bőven a víznek, a kutakban csak nagyon mélyről sejlett fel már a tükörképünk. Ezekben a borús napokban tényleg üde színfolt a tájban a sok fehér bodzavirágtányér.

 Tulajdonképpen nem különleges történet következik a már említett családról. Sajnos. 

Bogáncsvirág-család. Bódító illatú levélerődítmény.

Anya keményen tartja kezében a gyeplőt. Konkrétan, egyenesen nemigen kér, de nem is enged beleszólást az életükbe. Pontosabban úgy viselkedik, hogy senkinek eszébe se jusson ilyesmi. 

Ha felajánlunk valamit, köszönettel elfogadja. Ugyanakkor jó, mondhatni bizalmasnak tűnik a viszonyunk, ha valakivel gondja van, a segítségünket kéri, leginkább az életvezetési tanácsadót, hogy „szerelje meg”, vagy legalábbis javítson rajta. Ő szerencsére soha nem tehet a kialakult problémás helyzetekről. A beszélgetések során a problémák elől kitér, okos, értelmes asszony, aki a nehézségeket erényként magyarázza, és a kevés pozitívumot tudja úgy tálalni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

 A szemedbe néz, és szuggesztíven elmagyarázza: a helyzet egyáltalán nem az, aminek látszik. A fiúgyerekek tökéletesek, ha van is némi pillanatnyi zavar, az csak átmeneti, az életkorukból adódó. A lányokkal való probléma viszont az ő személyiségükből fakad sajnos, ő megtesz mindent, hogy megnevelje őket, de … Sajnos a „menyével” is ez a gond, nem hallgat az okosabbra.

Lassan nyílik a szemünk, óvatosságra int a nagyobbak sorsa, a számunkra elkényeztetettnek tűnő, de otthon istenített nagyfiú, aki már maga is apuka huszonkét évesen és a nagylány, aki mindenkinek azt mondja, amit hallani akar, aki tizenhat évesen maga is anyuka – ez persze természetes a kisebbek számára, hiszen anya is ekkor szült először.

Szóval jó a viszony, a gyerekek is ragaszkodnak hozzánk, egy ilyen esetben az ember mindent megtesz azért, hogy segítse a következő generációt, anya is együttműködőnek tűnik. Bár egyre gyakrabban fordul elő, hogy nincs a gyerekekre kétszáz forint, hogy bejöjjenek busszal az egész napos programra, ahol pl. etetjük is őket egész nap (ilyenkor azért nekem is eszembe jut, mennyibe kerül egy pakli dohány, és hogy három felnőtt él a családi pótlékból…). Egy ideig ad az ember kölcsön (mindig visszakapja!) vagy kimegy értük kocsival.

S egyszer csak azt veszi észre, hogy már a kislány telefonál vagy üzen, hogy kimennénk-e érte – ebben már van némi érzeli zsarolás. Egy táborból, ahová mi csak beszerveztük, úgy hozzák haza a kollégák, hogy lopás történt (a dolognak inkább eszmei értéke van, egy gyerek kétnapi munkája), és minden felnőtt őt gyanúsítja – bizonyítani nem sikerült. Mi elfogultak lettünk a három év alatt, de idegenek már nem látják őt egyenesnek. Ezután már mi is figyelünk, és tényleg, kisebb-nagyobb hazugságokon érjük.  A nagyfiú tele panasszal, hogy rossz az angoltanár, pedig ő hogy szeretne….– találunk lehetőséget neki a különórákra,  csak a bejárást kellene megoldani 1-200 forintból a szomszéd faluba. Ez az összeg belefér a családi költségvetésbe, tudjuk. De már nem is olyan gond a tanár, jó ez így inkább, köszönjük.

S ekkor elgondolkodik a segítő: a tehetség, az észbeli adottságok megvannak, úgy tűnik, az ambíció is. Nyújtjuk a lehetőséget, úgy tűnik, ezeknek a gyerekeknek a sorsa sínen van. Valami azonban, valamiféle képesség mégis hiányzik. S jön a nehezen emészthető szembesülés: van helyette más - a szülői minta. A mai nap számít egyedül, a holnap messze van. A túlélés törvénye arra tanít, hogy ne bízz senkiben, használd okosan, amit a pillanat kínál és védd magad a végsőkig.

Ez a legnagyobb törvény, életük ennek köszönhetik. Így tudta anya életben tartani magát, maga mellett tartani és felnevelni a gyerekeit a változó apák mellett, ez a receptje az életre. Ez az általános törvény a létminimum alatt, a felszín csak értelmi képesség kérdése - mi bedőltünk a felszínnek, pontosabban azt hittük, ez most más. De már sejthető a kislányban nővére sorsa.

A bodza illatozik, augusztusra megérleli fekete bogyóit. Elhagyatott, gondozatlan helyeken él, s pusztán létével elindítja a pozitív változást – lenn a talajban, az eljövő növénygenerációk számára.

 Ebből most persze még semmi sem látszik.