2014. május 9., péntek

S most pedig virágzik a bodza...

... ami több szempontból is jó alkalom, hogy hosszas halogatás után végre újra jelentkezzem J A bodza élete során feljavítja a talajt más növényeknek, s a viráglelkek ismerői azt mondják, a természet rendjében betöltött szerepe szerint segít az embernek is az újrakezdésben, az elszigetelődés után visszakapcsolódni az Élet áramába.

Akkor hát kezdjük és folytassuk J

A bodzabogyó érése kapcsán írtam arról, hogy milyen nehéz jól segíteni. Ez több szempontból is nehéz téma, érzékenyen érintett, nem volt kedvem írni róla - jól elhúztam-halasztottam-„felejtettem” a folytatást. 

Kettős természetűként emlegetik ezt a növényt: kellemetlen szagú levelek között muskotályos ízű és illatú virág nyílik, a sötétben is világít a bokor, neve mégis a bogyója után feketebodza… Gyönyörű halvány vajszínű csipketányér virágaival képviseli a fényt, minden porcikájával a gyógyítást. Leromlott vidékeken, felborult egyensúlyú talajokon él, sokszor olyan helyeken, ahol nem szívesen időzünk, sőt a közelébe sem mennénk, romokon, trágyadombokon díszít, vagy például itt is:
  


 Igen, ez egy árnyékszék, anya, nagymama és négy kisgyerek él itt. Vezet még egy csapás a kert végébe a gazon keresztül – választási lehetőség mindig van : )

E képen ugyan még túl fiatal, nem virágzik, de talán érzékelhető, hogyan jelképezi az élet minden területén jelenlévő ambivalenciát. Jelen esetben a tudomásul nem vett, taszító, vállalhatatlannak tartott dolgokat és a virágok vonzó szépségét (majd, egy-két év múlva : ) megkönnyítve ezzel az Élet árnyékos oldalának elfogadását, befogadását. Talán nem kell hosszasan magyarázni, hogy minden probléma megoldásában az első lépés annak felismerése és főleg vállalása…

S amiről e féléves hallgatás előtt terveztem írni: munkám kezdete óta foglalkozunk egy családdal, akikre mindig azt mondtuk, igen, ők azok, akiknek érdemes segíteni. Értelmes, nyitott, érdeklődő, motivált gyerekek, törődő anya (apák közül mindig a legutolsó gyereké van jelen…), állatok az ólban, befőttek a kamrapolcon, kis kert a gyerekeknek is, tisztaság és rend a távoli tanyán.

A két középső gyerek másodikos és ötödikes volt, amikor megismertük őket. A kislány okos, ambiciózus: osztályelső, kreatív, ötletei vannak és kezdeményező, jó sportoló és könnyen teremt kapcsolatokat. A bátyja is hasonló képességű, bár csak az őt érdeklő dolgokra mozdul rá, de hasonló kreatívan. Az ovis kisfiú is mesél a csillagokról, hogyan lesz a vihar…


S hogyan lett, legalábbis a segítő lelkében - következik hamarosan a folytatás az ambivalencia jegyében egy reménysugárról és az árnyékról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése