Ideje a ...

... cickafarkszedésnek, orbáncfűgyűjtésnek...

A tápoldatozásnak is - szombat este hétig a Holdnaptár szerint levélnapok vannak. Az öntözés ilyenkor illeszkedik ahhoz a Rendhez, amit nem látunk közvetlenül, de érzünk szerencsés pillanatainkban. Összhangban tenni valamit a Nagy Harmóniával - ha sikerül időben cselekednem, akkor mindig a helyemen érzem magam, hozzáillő részeként a Nagy Egésznek. A növények meghálálják, az emberek is. S hogy a Holdnaptár az utóbbiakhoz nemigen ad segítséget? Forduljon mindenki a szívéhez - az első gondolatot mindig érdemes megfontolni! : )

Táborozásra készülünk, kevés a hely, sokféle a szempont. Akik nem jutnak el sehová; akik még semmiben sem próbálták ki magukat; akik ragyognak, ha kipróbálhatnak valami újat; akik még nem voltak; akik mindig jönnek; akiknek bárhol jobb, mint otthon - vajon elengedik-e azt a tizenkét éves kislányt, akit még mindig jobban megéri otthon etetni, mert már annyit tud segíteni... Az egyiket már biztos nem. Koravén tekintetük ismét a dolgok idejéről beszél. Komoly kislányok, akik már évek óta össze tudnak dobni egy ebédet akár tíz ember számára is. És nem biztos, hogy Anya is dolgozik ezalatt, lehet, hogy tévét néz... Amint lehet, szabadulnak otthonról, s ennek komoly ára lesz - a mi szemünkben. Szerintük az lesz a normális, tizenhat évesen lehet ideje a szülésnek, sőt. Ha illeszkedni akar...

És azok a tízévesek, akik nem alszanak egy éjszakát sem távol otthonról, barátok között, legyen az csak pár kilométerre szüleiktől, azok vajon kellő időben vannak-e? Három gyerek marad ki emiatt a szomszéd falu határában lévő nomád táborunkból. 

Az év legfényesebb időszakát, leghosszabb nappalait éljük. A sok fényben, a nagy melegben szinte szemmel láthatóan nőnek a növények : ) Gyorsan szalad az idő, nehéz idejében mindenhová odajutni... Osztjuk az időt. Kinek jut, minek jut, mikor és mennyi? Mihez illeszkedünk?

Ideje lenne az égi áldásnak is, egyre több a határban a hervadó levél...